Naná hogy igen, csak elég időnek kell eltelnie. A fogyás nálam igen kényes téma, ugyanis gyerekkorom óta cipeltem magammal hol kevesebb, hol több plusz kilót. Most is, csak most szerencsére a kevesebbnél van a mérleg nyelve. 2012 őszén hihetetlen számot mutatott a mérleg. Egy olyan számot, amit le se merek írni... Na jó, 8-assal kezdődött, igen, és ehhez 163 centi párosult. Ki kell hogy mondjam, minden "önbántás", önocsárolás nélkül, de dagi voltam és rohadtul nem éreztem jól magam a bőrömben. És akkor valami szépen lassan, de megváltozott. Itt a lassan háromszor aláhúzva, mert a fogyás, az egy olyan dolog, aminek lassan kell történnie, mert akkor nincs az, hogy megeszel egy sajtburit a mekiben és már másnap reggelre két kilóval többet nyomsz a kelleténél. 2 év alatt több mint 20 kilót fogytam, és most már 6-ossal kezdődik az a bizonyos szám. Ám az örök elégedetlenek táborát erősítem, így még egy csöppet szeretnék karcsúbb lenni, na meg oda kell figyelnem, mert tipikusan az a csaj vagyok, akit az említett példában felvázoltam: az utóbbi hónapban egy picit nem figyeltem oda, és máris felugrott pár kg. Még nincs vészhelyzet, de ilyenkor kell visszafognia az ember lányának magát. Amúgy a munkahelyemen többen is kérdezték, hogy ugyan mi a csudát műveltem, hogy így lefogytam, és rendre nem tudok mit mondani: nem kajálok annyit, és többet mozgok. ENNYI! A "nem kajálok annyit" nálam kimerül abban, hogy tényleg mérsékeltem a mennyiségeket, de csupán ennyi a történet, egyszerűen imádok enni, szóval erről az élvezeti forrásról soha nem mondanék le, soha nem koplalnék azért, hogy kettő kilóval kevesebb mutasson a rettegett mérleg. A mozgás más történet, ezzel kapcsolatban úgy vélekedek, hogy szó szerint szerelembe kell esned az adott mozgásformával, legyen az zumba vagy éppen az úszás. Nálam így volt: egy életre szóló szerelem bontakozott ki a futással és a pilatessel, ez a kettő az, amelynél nem azt érzem, hogy ó, basszus már megint csinálni kell, hanem épp ellenkezőleg, alig várom, hogy belevethessem magam a kilométerekbe, vagy éppen a pilates gyakorlatokba. Ennyi az én sztorim a fogyásról, nem nagy kunszt, csak türelem kell hozzá, de abból sok. Viszont lelkesen olvasgatom a különböző életmód magazinokat, és mindig vevő vagyok az ésszerű tippekre, amelyeket nyugodt szívvel megfogadhatunk anélkül, hogy veszélyeztetnénk az egészségünket. A német
Shape olyan tippeket gyűjtött össze, amelyekkel diéta nélkül is fogyhatunk, ezekből szemezgettem.
Az édes aduász
Amikor csak lehet, helyettesítsd a cukrot mézzel, az édes íz még intenzívebb lesz, és evőkanálonként 40 kalória helyett csupán csak 32-vel terheled meg a napi kontódat. Amúgy meg a méz csurig van B-vitaminnal, ami meg az idegrendszerünk megfelelő működéséhez is nélkülözhetetlen. A kapcsolatom a mézzel mindig is rapszodikus volt, gyerekkoromban ki nem állhattam, a cukker, maci formátumú méz se igen hatott meg, szóval nagyon nem csipáztam, és ez mára se sokat változott, de az tény, hogy lényegesen egészségesebb, a pötty formájú édesítőnél! Amúgy meg ha egy nagyon picit a szátokra kentek lefekvés előtt pihe- puha lesz reggelre.
Még több ballaszt
Naponta legalább 30 g ballasztanyagra van szüksége a testünknek - ekkora mennyiség szükséges a megfelelő emésztéshez, na és az sem egy utolsó szempont, hogy ezen tápanyag fogyasztásával az éhség is később kopogtat. Ezt a 30 g-ot fedezheted napi 4 almával, két sárgarépával vagy egy vastagabb szelet teljes kiőrlésű kenyérrel.
Hideggel a nassolhatnék ellen
Próbáld csak ki, hogy a mélyhűtőben pihent falat csokit, vagy gumimacit kezded el majszolni! Meg fogsz lepődni, hogy milyen hamar elillan az édesség utáni vágy.
Reggelizz, de tényleg!
Tudom, ezt már vagy ezerszer hallottátok, de enélkül az étkezés nélkül az álomalak elérhetetlen távolságba kerül. És nem elegendő ám egy kis tálka müzli, ez esetben borítékolható a terebélyesedés. Hallgass anyukádra és reggel tényleg egyél rendesen, ne csak csipegess!
Néha viszont kell egy kis élvezet
Na igen, ha valami állandóan tiltólistán szerepel, az után éjt nappallá téve ácsingózni fogunk, és ugye nincs ez másként a kaja esetében sem. Heti egy napon szabad, sőt, egyenesen kötelező engedni a finom falatok csábításának, ( persze ésszerű keretek között) mert így könnyebben ki lehet bírni a kemény, megszorításokkal teli napokat.
Lassan járj, vagyis rágj!
Köztudott, hogy 20 perc legalább szükséges ahhoz, hogy az agyunk jelezzen, bizony már eleget hamikáztunk. Ehhez pedig az kell, hogy tényleg lassan együnk. Bevallom nálam ez az egyik legnehezebb dolog, folyton habzsolok, pedig nem kerget a tatár. Egyszerűen tudatosan oda kell rá figyelnem, hogy lassan, megrágjak minden egyes falatot, szóval egy kis tudatosságot kell csempészni az evésbe is.
Szevasz, stressz, de másként!
Csak úgy tornyosulnak az iratok és az elintézendő feladatok az asztalodon, folyamatosan csörög a telefon, szóval röviden összegezve már a nyomást nem bírod, és csak arra tudsz gondolni, hogy együltő helyedben be tudnál nyomni egy egész tábla csokit. Ez nálam is így van, ha elborítja az agyamat a stressz, vagy a para, bármi jöhet csak édes legyen és hízlaló. De elvileg akadnak itt alternatív megoldások is. A cikk különféle helyettesítőket vonultat fel a kalóriabombák helyett. Így például a tejkrémes csokiwaffel (120 kcal) helyett együnk étcsokoládéval bevont müzliszeletet (96 kcal), vagy pedig a 250 g gyümölcsjoghurt helyett jöhet 250 g gyümölcssaláta, nyakon öntve natúr joghurttal.
A bejegyzés forrása
ITT.
A képek forrása a
Weheartit oldalamon.
